A bojtosúszós halak a csontos halak monofiletikus csoportjában az izmosúszójú halak közé tartoznak. Ezen halak jellegzetessége, hogy úszójukban csontok találhatók, amelyeket izmokkal mozgatni képesek. E tulajdonságaikat először fosszíliákon tanulmányozták, és már ezek alapján felállították azt az elméletet, hogy az összes szárazföldi gerinces ezek leszármazotta.

A Latimeria chalumnae ennek az ősi csoportnak ma is élő leszármazottja. Átlagosan 80 kg-os tömeget érhet el, két méter hosszúra nő, és enyhe ivari dimorfizmus ismerhető fel a testméretekben.

Elterjedése az Indiai-óceán nyugati részétől Dél-Afrikáig, a kelet-afrikai part mentén Madagaszkártól Kenyáig. Életmódja nem valószínűsíti, hogy a szárazföldi állatok közvetlen őse lenne, legfeljebb közös őstől származik velük. A középmély vizeket kedveli, sosem kerülhet szárazföldre, izmos úszóit pedig nem az aljzaton sétálgatásra használja, hanem kormányzásra. Ilyen életterű és életmódú állat nem lehetett a szárazföldi gerencisekhez vezető út kezdete.

1989-től szigorúan védett, a kihalás szélén álló fajjá nyilvánították, tilos minden kereskedelmi célú halászata. Múzeumok és tudományos kutatások számára is csak külön beszerzendő engedéllyel lehet kifogni. 1998-ban a teljes populációját körülbelül 500 példányra becsülték. A Latimeria nem másik faját, a L. menadoensist szintén veszélyeztetettnek minősítették.